Amazon Prime mustra

Második alkalommal az Amazone Prime kínálatából ajánlok néhány műsört, amik igen változatos műfajúak (most krimi alig lesz, becsszó), de mindegyik remek szórakozást nyújt a maga nemében.

Kalandozásra fel!

Elveszett próféciák (Good Omens)

Ezt az ajánlót kicsit messzebbről indítom, de meglátjátok, lesz kapcsolat. Neil Gaimant nem tudom, hogy hányan ismerik közületek (ha nem, mindenképpen kezdjétek el a műveit olvasni, higgyétek el, megéri), ő a jelenkor egyik legnagyszerűbb írója. Valószínűleg már láttátok a Csillagport vagy a Coralinet, nos, ezeket mind ő írta. Jellemző a munkásságára, hogy a lehető legegyszerűbb témát csavarja ki, vagy gondolja tovább roppant egyedi módon.

És hogy mi köze van az első ajánlott sorozathoz? Terry Prachettel együtt írta meg regényként, ezt adaptálták 2019-ben sorozattá. A második évadot már csak Gaiman írta, mert Prachett 2015-ben meghalt.

Sorozatunk főhősei: Aziraphael (Michael Sheen), az angyal és Crowley (David Tennant), a démon, akiknek az útja, küldetése, illetve sorsa az évezredek alatt állandóan keresztezi egymást. Mégis valamiféle barátság, szövetséges alakult ki köztük.

A széria első felvonása a világ utolsó 7 napját dolgozza fel, a történetben pedig főszerepet kap maga az Antikrisztus, akinek eljövetelét van, aki várja, valaki nem is tud róla, valaki pedig meg akarja akadályozni. Főhőseinken kívül szerepet kap még az Apokalipszis Négy Motorosa, Anatéma Apparát boszorkány, egy valaha élt másik boszorkány jóskönyve, az újjáalakult Inkvizíció, illetve a Menny és a Pokol különféle lényei.

A második felvonásban a pucér Gábriel arkangyal toppan be Aziraphael könyvesboltjába…azonban nem csak a ruhájának, hanem emlékeinek hiánya  is gondot okoz. Ugyanis fogalma sincsen róla, hogy ki is ő, de arról dereng neki valami, hogy egy roppant fontos dolog miatt indult útnak. A további részekben pedig nyomozás kezdődik, a Menny és a Pokol is érdeklődni kezd az események iránt, és ismét démon és angyal főhőseinkre vár a feladat, hogy kibogozzák a dolgokat.

Még egy évad lesz, ez már készülődőben van.

A sorozat jellemzője, hogy remek humora van, végig izgalmas és a párbeszédek igazán szórakoztatóak. A főszereplőket életre keltő színészek fantasztikusak, remekül összeillenek. Az angyal és a démon első ránézésre furcsa párosítás, de mégis működik a barátságuk, már az apró mozdulatokból tudják, hogy mire gondol a másik, és hiába állnak két különböző oldalon (a részekben levő rövid visszatekintésekből megtudhatjuk, hogy a különböző korokban, történelmi eseményeknél milyen szerepük volt, vagy mit csináltak éppen arra az adott időben), mégis kijönnek egymással.

Terror (1. évad)

1845. május 19-én a HMS Terror és a HMS Erebus brít gőzhajók fedélzetén egy expedíció indul útnak, melynek célja az Északnyugati átjáró megtalálása. A valós történelmi eseményt Dan Simmons horror-történelmi jellemzőkkel ruházta fel, amely igen csak érdekes sorozatot eredményezett.

A Brit Királyi Haditengerészet legtragikusabb expedícióján 129 fős legénység vett részt Sir John Franklin (Ciarán Hinds)  és Francis Crozier kapitányok parancsnoksága alatt. Sokan azért jelentkeztek, hogy siker esetén fennmaradjon az utókor számára a nevük, a vezetőknek nem volt más választása, valaki meg a hatóságok elől lépett a kötelékbe.

Az elején azt írtam, hogy horror, de ez ne tántorítson el senkit a megnézésétől, mert nem az a nagyon félelmetes fajta, inkább csak nyomasztó. Ugyanis a két hajó egy ponton nem tudja folytatni az útját, a jégtáblák közé fagy. A legénység tagjai különbözőképpen tudják kezelni, hogy ott ragadtak a világ végén, néhány eszkimón kívül mással nem találkoznak, az élelem is fogyóban, valamint különféle betegségek is tizedelik őket. Ráadásul még, mivel közel vannak az északi pólushoz, több hónapos éjszaka is vár rájuk, ami ugyancsak hatással van az idegekre….illetve, megjelenik egy fenevad, amit a sötétben alig észlelnek, csak akkor, amikor már késő. Mind ezek együttese pedig igen csak izgalmas és sokszor a nézőt is bevonzó események láncolatát indítja el.

Azt le kell szögezni, hogy mivel a hajók roncsait csak pár éve, 2014-ben és 2016-ban találták meg, így az expedícióval történtekről nincsenek igazán írásos emlékek. Így a sorozatban látottakat fenntartásokkal kell kezelni, de aki szereti a történelmet, a misztikusabb sztorikat, az emberi drámákat, és esetleg felmerült már benne, hogy ő vajon mire lenne képes/hogy viselkedne szélsőséges szituációkban, mindenképpen kezdjen bele.

 

A káprázatos Mrs. Maisel

Az ajánló másik könnyedebb, humorosabb sorozata. Azonban nem mondanám limonádénak, ugyanis hús-vér emberek a főszereplői. Kezdjük is rögtön a címszereplővel, az olyan nagyon csodálatos Mrs. Maisellel, aki 2 kisgyermekes anyaként a társadalmi elvárásoknak megfelelően igyekszik jó feleség és megfelelő hitves lenni az 1950-es évek New Yorkjában (az első részben a lefekvési rituáléja remekül bemutatja, hogy mit meg nem tettek a korabeli nők, hogy a férjeik még felkeléskor is tökéletesnek és gyönyörűnek láthassák asszonykáikat).

Mielőtt jobban belemélyednék a sorozat fényezésébe, azt mindenképpen megemlíteném, hogy Amy Sherman-Palladino ötletéből ő maga és férje, Daniel Palladino fejlesztették a műsort, ők a producerek és javarészt a rendezők is…igen, ha esetleg erre felkaptad a fejed, az a sorozat is az ő nevükhöz kapcsolódik, amiben a cserfes, soha be nem álló szájú anya-lánya páros volt a középpontban.  

A nagydumásság itt is megmaradt, ezúttal azonban új szerepet kap.

Miriam „Midge” Maisel mindenben támogatja férjét, akinek leghőbb vágya, hogy híres stand up-os legyen…azonban közel sincs akkora dumálókája, tehetsége, mint a nagyoknak és inkább csak másoktól vett, már jól bejáratott poénokat mond el. Aztán az események hirtelen fordulatot vesznek, melynek eredményeként kiderül, hogy a feleség az igazán tehetséges. Pedig csak azt mondja el, ami történik vele. A néző pedig könnyes szemekkel ül a „színpad” előtt és már már együtt tapsol a közönséggel. Midge ugyanis remek történetmesélő, és hiába ismerjük a háttérsztorijait annak, ami miatt kiáll a színpadra, nagyon jól szórakozunk.

Főhősünk családi háttere, etnikuma is fontos szerepet játszik, hiszen hithű zsidóként olyan szülőkkel él, akiket nagyon is foglalkoztat, hogy mit gondolnak róluk az ismerősök, a vallási közösség tagjai, na meg a látszatra is mindig nagyon kell adni. És ha ezek mögé mind bekukkantunk, azonnal látjuk, hogy mennyire sok akadálya lesz annak, hogy Midge sikeres lehessen.

És itt máris van egy kisebb párhuzam a Szívek szállodájával, hiszen ott Lorelai 16 évesen hátat fordít a családjának, elmenekül otthonról és minden kapcsolatot megszakít a szüleivel, amikor viszont egymás életének részesei lesznek megint, minden idegszálával ellenkezik a társadalmi elvárásokkal szemben.

A széria 5 évadot élt meg, ez 47 részt jelent és azt, hogy ennyi lehetőségünk van, hogy valamennyire kiszakadjunk a mókuskerékből, a minket zavaró problémáktól eltávolodjunk, illetve kicsit felszabaduljunk…na, meg remekül szórakozzunk. Szerencsér azonban nem csak Mrs. Maisel humorára hagyatkozhatunk, a show-t sokszor ellopja előle az apósok közös jeleneteiben  brillírozó Tony Shalhoub és Kevin Pollak szikrázó és vitriolos vicc-csatáival.

Az Idő kereke

Eljutottunk a második könyvadaptáción nyugvó sorozatunkhoz. Úgy látszik ebben az ajánlóban a kettes szám bűvkörében vagyunk.

A regényfolyamot Robert Jordan jegyzi, aki 1990-ben jelentette meg az első részt, de csak a halála után zárult le a történet 2013-ban Brandon Sanderson segítségével.  Ez az a sorozat, ami a Trónok harca, Sárkányok háza és A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi szériák mostohatestvére. Sajnos nagyon kevesen ismerik a felsoroltakhoz képest, pedig ez is igazán epikus történettel szolgál. Aki nem olvasta a könyveket, az hátrányból indul, mert csupán az alapokat rakja le a széria, de ahogyan haladnak előre az események, úgy kerülnek a helyükre a dolgok.

Egy olyan világban élnek hőseink, ahol az idő ciklikusan jár körbe, és mindenki újjászületik halála után: ezt hívják az "idő kerekének". A történések a Második kor végén kezdődnek. Egy prófécia szerint pont most kell újjászületnie a Sárkánynak, aki vagy legyőzi a Sötét Urat, vagy mellé áll, és ezzel vagy megmenti vagy leigázza a világot a döntésének fényében.

Ebben a világban csakis a nőknél lehet a mágia, de közöttük sem mindenki birtokolja. Közöttük a leghatalmasabb erővel az Aes Sedai-ok, azaz a varázslónők, rendelkeznek. Az általuk viselt ruhák színe mutatja meg az adott csoport erősségét és mágiájának különlegességét. Az egyik leghatalmasabb erejű Moiraine (Rosamund Pike) felkerekedik őrzőjével együtt, hogy megtalálja a profécia által előrevetített 5 húszéves fiút és lányt birodalom szerte, akik közül az egyik az Újjászületett Sárkány.

A Gyűrűk Urához hasonlóan itt is aprólékosan kidolgozott univerzumot kapunk saját történelemmel, ellenségekkel és háborúkkal. Mert valljuk be, a 14 kötet bőven kínált erre lehetőséget. Ráadásul mindez gyönyörű helyszínekkel, lenyűgöző képi világgal párosul, minden részletre odafigyelve.

NOS4A2

Tovább égve a kettes szám bűvöletében, következzen egy újabb horror. Ez azonban a korábban ismertetettel szemben valóban az. Ugyancsak könyvadaptáció (könyvben egészen más, érdemes elolvasni), méghozzá Joe Hill írta. Őt ismeritek? Ha nem, ugyancsak erősen ajánlottak a művei.

Az ő esetében elmondható, hogy az alma nem esett messze a fájától, hiszen az édesapja a horror koronázatlan királya, Stephen King. Legyen elég annyi, hogy volt kitől ellesni a műfaj csínját-bínját, azonban egészen másként ír, mint a felmenője. Hill művei közül lehet, hogy találkoztatok már a Locke and key sorozattal (mely képregény adaptáció).

A mostani ajánlás egy sokat sejtető szójáték is egyben, hiszen a cím Nosferatut jelöli, akiről pedig tudjuk, hogy egy vámpír, azaz meg nem haló lény. De lássuk a kedvcsinálót.

Ebben a világban léteznek „kreatívként” ismert spirituális emberek, akik különleges képességükkel és egy eszközzel, amit „pengének” neveznek (ez mindenkinél más) át tudják hasítani a valóság szövetét és az Álomvilágba keverednek, amivel be tudják teljesíteni kívánságaikat.

Vic ifjú művészlélek, hobbimotoros, lázadó, aki azonban sokkal többet szeretne, legalábbis biztosan egészen mást, mint a szülei csinálnak. A családi fészek állandóan veszekedéstől hangos, édesapja alkoholista, nagy nőcsábász, édesanyja meg gazdag családoknál takarít, de tisztában van vele, hogy a lányát nem tudja kordában tartani. Ő a motorja segítségével képes az átjáróként szolgáló fahídon áthajtva elveszett dolgokat megtalálni. Ezzel viszont olyan események láncreakcióit indítja be, amelyeknek sosem lett volna szabad elkezdődniük.

Ugyanis innentől kezdve Charlie Manx (Zachary Quinto) a NOS4A2 rendszámtáblát viselő Rolls Soyce halhatatlan tulajdonosa rá vadászik.

Azért szeretem Joe Hill könyveit, mert rá is igaz az, amit Neil Gaimannál írtam: történetei roppan egyediek, és egyszerre elgondolkodtatók és hátborzongatók. Ez a horror több idősíkon játszódik, amelynek középpontjában Vic és Manx harca áll a lány lelkéért. Ugyanis Manx nem egyszerűen csak egy vadász, ő olyan gyerekeket gyűjt össze és visz el Karácsonyországba, akikkel a családjuk nem bánik megfelelően. Ha innen nézzük, akár egy lovag is lehetne, hiszen megmenti a rászorulót, de azt hogy milyen árat kell ezért fizetnie a gyerekeknek, csak akkor derül ki, amikor már késő.

Szóval, a könyvvel együtt mindenképpen ajánlott.

A periféria

Bevallom, én erre a sci-fire nagyon véletlenül akadtam rá. Valami különlegesre vágytam a sok szuperhős univerzumos/Star Warsos stb. sorozat tengerében. És amikor megláttam, hogy Chloë Grace Moretz a főszereplő, gyorsan elindítottam az első részt. Az executive producerek (Jonathan Nolan és Lisa Joy) neve is sokaknak ismerős lehet a Westworld kapcsán. Azt már meg sem említem, hogy ez is könyvadaptáció, William Gibson azonos című művének pörgősebb feldolgozása.

Gibson először a cyberpunk műfajának megteremtőjeként vált híressé (Neuromancer – „Sprawl” – trilógia és Híd-trilógia), aztán egy különös, a mai világot jövőbe mutató csodaként láttató techno-trilógiát írt (Blue Ant trilógia). Legutóbbi két regénye már a korábbiaknál fősodratúbb sci-fi: A periféria 2014-ben érkezett, folytatása, a Mozgástér pedig 2020-ban; a harmadik rész már készül, így alkotják majd a Jackpot (magyarul Főnyeremény) trilógiát.

Valamikor a nem túl, azonban erősen fejlettebb jövőben járunk (majd idővel szembesülünk vele, hogy van még hova fejlődni), amikor már a VR technológia szinte a csúcsra lett járatva, és sok embernek extra kereseti lehetőséget biztosít, hogy az éterben látják el mások baját. Flynne (Chloë Grace Moretz) és testvére, Burton vak és rákkal küszködő anyjukat ápolva tengetik mindennapjaikat, miközben Flynne néha belebújik Burton VR-os avatárjának „bőrébe”, hogy extra gázsit szerezzenek. Ugyanis a lány nagyszerű stratéga és olyan helyeken is végig jut, ahol bátyjának esélye sem lenne.

A VR sikerek pedig egy olyan titokzatos cég érdeklődését is felkeltik, akik egy új VR sisakkal ajándékozzák meg Burtont...azonban van egy kitétel: az a játékos használja, aki a korábbi sikereket is elérte. Semmi több infót nem kapnak, így Flynne nagyon nem akarja, de végül enged bátyja nógatásának és felveszi a sisakot. Azt hogy esetleg van-e mellékhatása az eszköznek, vagy bármi következménye a játéknak, senki sem tudja.

Ez tipikusan az a sorozat, ami nem háttérzajnak való…ha nekikezdtek, végig figyelni kell. A nyolc részben ugyanis ami egyszer elhangzott, arra a későbbiekben már úgy nyúlnak vissza, hogy azt az információt minden néző ismeri. Ráadásul az információk zöme nem rögtön válik aktuálissá/fontossá, lehet, hogy részekkel később.

A periféria a mi jelenünktől nagyon eltérő társadalmat és világot tár a néző elé, és teljesen mások a mozgatórugói, mint amit mi vagy a testvérpár megszokott. Sajnos a második évadot berendelték, de a forgatókönyvírók sztrájkja miatt végül mégis kaszálták. Kár érte…

Carnival Row

Ahhhh, Orlando Bloom…egyértelmű volt, hogy nézős.

Lezajlott a Nagy háború, ahol az emberek rátámadtak a tündérekre és ezzel minden lényt/kreatúrát, az eredendően rossz kategóriájába skatulyáztak be. A történet Burgue Carnival Row negyedében játszódik, ahol burjánzik a prostitúció, a bűnözés és a gyilkosságok. Ránézésre a mi 19. századi Viktoriánus Angliánkra hasonlít, azonban megspékelték streampunk és fantasy elemekkel.

Az események mozgatórugója Vignette Stonemoss (Cara Delevingne), forradalmár és tündér, aki kénytelen volt a háború után elmenekülni otthonából és aki itt kötött ki, ráadásul kiderül, hogy hét éve halottnak hitt szerelme, Rycroft Philostrate (Orlando Bloom) nem halt meg, hanem nyomozóként dolgozik a rendőrségen és épp egy ősi, mutáns elkapásán dolgozik, amiben a kreatúrákon kívül senki más nem hisz.

A háború látszólag már régen elmúlt, de a felszín alatt valójában sokkal közelebb van, mint sokan sejtenék, hiszen a béke kezdete óta elnyomott lények élete csupa diszkrimináció és meghurcoltatás, a társadalmi ranglétra bármely fokán is álljanak. A sorozat látványvilága szemgyönyörködtető. A helyszínt eredetileg a cseh Liberec városa szolgáltatta, amely remekül alakult át a 19. századivá.

Írta: Tekergő Hedvig, Solaris