Mint minden elsősnek, így nekünk is részt kellett vennünk a Legendás Lények Gondozása tantárgyon belül egy hét terepgyakorlaton. Ehhez a közeli tóhoz mentünk sátrazni. Már napkelte előtt kimentünk a nádasba kifeszített hálóhoz, hogy összegyűjtsük a beleragadt madarakat.
Milyen
madarakra számíthatunk?
Meg kell jegyeznem, hogy legtöbb esetben
aprótermetű, vagy maximum rigóméretű madarak befogására alkalmas a háló. Szép
számmal jelennek meg a nádasok környékén nádi tücsökmadarak, fecskék,
nádirigók, és még gyurgyalagok is. Ezek a kis madarak nehezen veszik észre a
hálót, ezért könnyű őket ezzel a módszerrel befogni. A hálóba akadás
fájdalommentes, és a madárnak sem okoz traumát.
A
háló kiürítése
A reggeli terepszemlére Effy Redbird-del
és Alice Waterfall-al mentem ki. A kezünkben kis zsákokat vittünk, hogy ebbe
tegyük bele a madarakat. A hálóhoz mocsaras út vezetett, így nem ártott a
gumicsizma. Effy elkezdte kiszedni a madarakat, és öt zsákot töltött meg nádi
tücsökmadarakkal. Alice a fecskéket hozta, én pedig a gyurgyalagokat. A madarat
mindig úgy szedjük ki, hogy a testét óvatosan összecsípjük, majd fejjel lefele
helyezzük a zsákokba! Ha a madár ugyanis fejjel lefele van, nem tud verdesni a
szárnyával, és nem tesz magában kárt. Ráadásul a gyűrűzéshez könnyebb kivenni.
A begyűjtött madarakat ezután egy állványra akasztjuk, majd elővesszük a gyűrűzési jegyzőkönyvet.
Mit
érdemes a gyűrűzési jegyzőkönyvbe beírni?
Ha egy madarat szemlélünk, fontos fizikai adatokat kell bejegyeznünk. Először is fel kell ismernünk, milyen madarat fogtunk be. Ezek után kikeressük a nevét, ami alatt a következő paramétereket találjuk:
Ø hím/tojó
Ø testsúly
Ø szárnyfesztávolság
Ø gyűrűszám
Ø visszafogott madár –e?
Ø esetleges betegség
Ø gyűrűző aláírása
Ezek alapján kell megvizsgálnunk a madarat. Az állatot fektessük a hátára, így az agya azt fogja érzékelni, hogy alszik. Nézzük meg, van-e a lábán idegen gyűrű! Ha van, olvassuk le a gyűrűszámot, és az ország jelzését! Így lehet nyomon követni, hol járt már a madár. Hester Blackthorne szerint az egyik fecske egészen a messzi Elefántcsontpartig repült, és ott gyűrűzték meg az egyik állomáson. Hazánk felé tartva még befogták az olaszok, és a horvátok is. Tehát ennek a fecskének már volt három gyűrűje.
A Hirundo rustica, azaz füstifecske szárnyát a következőképpen mérjük le. A hátára fektetett madár egyik szárnyát kitárjuk, és mérőszalag segítségével lemérjük a leghosszabb tollától a hónaljáig. Aztán belefújunk a hasán lévő tollak közé, így térképezzük fel, hogy milyen tápláltsági szinten lehet. Ez a példány igazán sok szúnyogot ehetett, mert igencsak duci volt. V
égül jön a testsúly mérés. Ilyenkor a madarat fejjel lefele egy műanyag
hengerbe tesszük, és így helyezzük a mérlegre. Ezek után a madár számára véget
ért a „kínzás”, és már csak a gyűrűt kell a lábára helyezni. Végezetül a
madarat elengedjük.
(3.
Életem
legérdekesebb madárgyűrűzése
Volt egyszer, hogy egy igazán nagy madár
akadt a hálóba. Egy szürke gém, aminek a szárnya köré csavarodott a háló, így
nem tudott kiszabadulni. Szerencsére a madárcsapdát sem rongálta meg, így az
alkalmas maradt további madarak befogására. Az agresszív gémet igencsak nehéz
volt megfogni. A hosszú nyaka ugyanis szabadon mozoghatott, és éles csőrével a
kezünk után kapott. Végül egy szakember segített, és a madár fejére csuklyát
húzott, majd a szárnyát lefogta. A hatalmas állatot a gyűrűző asztalhoz vittük.
Szép példány volt, egészséges testfelépítéssel, és testsúllyal. Egy nagy gyűrűt
helyeztünk a lábára, és szabadon engedtünk. Legendás lények gondozásából pedig
megtanultuk, hogy a gémfélék az agresszív, nehezen szelídíthető besorolásba
tartoznak.
(4
0 comments:
Megjegyzés küldése