Július közepén Visegrádon jártam, ahol a város határában szálltam meg. Innen indult el a 19 km hosszú túrám, melyről mesélni szeretnék.
Az Ördögmalom vendéglő neve talán sokunknak ismerősen cseng. Itt vannak azok a tavak, melyekből saját magunk foghatunk pisztrángot, amiket el is készít nekünk az étterem. Tehát a pisztrángos tavak mellett elhaladva a műúton haladtunk felfelé az Urak asztala irányába. Sokáig az aszfaltos úton mentünk, majd az egyik csapáson át elindultunk az erdő rejtettebb ösvényein. Miért mondom, hogy rejtettebb ösvény? Mesélek kicsit az Urak asztaláról, aztán rögtön meg is fogod érteni.
Az Urak asztala
Első hallásra egy romantikus kis rét jutott eszembe, ahol Mátyás király
hadvezérei leülhettek tárgyalni, de a valóság egészen más. A férjem ugyan a
Lokus térkép szintvonalait követte, mégsem ért ki jelölt ösvényre. A magyarázat
pedig egyszerű. Turista nem kereste az 1950-es évektől az Urak asztalát, mivel
katonai bázis épült a Visegrádi-hegység legmagasabb pontjára. A katonai területet
elhagyatva találtuk, a régi bunkereket, és tank garázsokat lassan visszaveszi a
növényzet. Pár kiránduló lézengett rajtunk kívül a területen, de én azt mondom,
csak akkor éri meg a dzsungelharc, és a csalánba lépés, ha el akarod mondani,
jártál a Visegrádi-hegység legmagasabb pontján. Egyébként nem szép hely, és a
panorámát magas fák takarják…
Tovább haladva:
Az Urak asztaláról leereszkedtünk, és a Kéktúra ösvényein folytattuk a
túrát. Végre egy nyájas tisztásra érkeztünk, ahol szépen bálázott széna, és
lekaszált fű fogadott minket. A Nagyvillámon akartunk ebédelni a Panoráma
étteremben, és ehhez már végre kitaposott turistaút vezetett. A keskeny
csapásokról szép kilátás nyílt a Dunakanyarra. A Moli – pihenő után a Barát
–halomnál tartottunk egy rövid szünetet, ahol egy kövön Wass Albert idézet
állt.
Innen már nem sok kellett, hogy megérkezzünk a Nagyvillámra. A sípálya mellett haladtunk el, érintettük a bobpályát is, aztán megebédeltünk a Panoráma étterem teraszán. Mesés kilátás nyílt a Fellegvárra, és finom ételeket ettünk.
A túra vége:
Utunkat a Visegrádi Fellegvárban zártuk, ahol megnéztük a kiállítást, és
letekintettünk a Salamon – toronyra, és a királyi palotára, ahol éppen
lovagjátékok zajlottak. Szívesen időztem volna még, de elszállt a nap, és még
vissza kellett érnünk a városba, ahol az autót hagytuk.
Végül leereszkedtünk a városba a Kálvária – dombon, és elhaladtunk egy hangulatos kis kápolna mellett is.
Összességében szép napot töltöttem kettesben a férjemmel, és ismét sok
látvánnyal gazdagodtam. Az időjárás szerencsére kegyes volt hozzánk, és nem
égetett halálra a nap. Mindenkinek ajánlom ezt a túrát, akiben van elég
kalandvágy, hogy felfedezze a Visegrádi-hegység szépségeit. Vagy csak elmerüljön a
természetben, és kitisztítsa a tüdejét a város porától…
Írta: April Starr, Solaris






.png)
.png)



.png)





