Repkedő üzenetek, fürge szárnyak

Bármennyire is hihetetlen, régebben a boszorkányok is galambpostát használtak, akárcsak a muglik. Ám a galamb nem mindig talált oda a megfelelő helyre, illetve a háborúk során kifejezetten prédaállatokká váltak. Így nyilvánvalóvá vált, hogy a boszorkányoknak újabb hírvivőkre volt szükségük. 

Miért pont a baglyok?

Ez a kedves, ámde igencsak kártékony madár hosszas tanulmányozás után került kiválasztásra. Még az 1500-as években kezdték el figyelni az életmódjukat, és több példányt befogtak vizsgálatokra. Elsősorban az éjszakai életmódjuk, és táplálkozásukat figyelték. Mi tagadás, a fülesbaglyok egy év alatt 71 millió pockot esznek meg, ez napi szinten egy egyednél 2,5 rágcsálónak felel meg. Ebből a boszorkányprofesszorok azt a következtetést vonták le, hogy a fülesbagoly etetése igencsak költségigényes, emiatt olyan fajokra volt szükség, amelyek kevesebb táplálékkal is beérik. Ötven évvel később egy Genoeva Weasley nevű ornitológus, madárvédő, véletlenül figyelt fel egy közeli fenyvesben az erdei bagolyra, amely köpetében már nem csak pocokcsontokat talált, hanem közönséges egérét, és növényi magvakét is. Mintát vett a köpetből, és önkéntes boszorkányokat küldött terepre, hogy jegyzeteljenek le minden adatot az erdei bagolyról.

Megfigyelések, és az első tesztek

A jelentések szerint az erdei fülesbaglyok barnás színűek, ezért nehéz őket észrevenni. A telet a fenyvesek között vészelik át, csoportokba verődve. Március végégig maradnak együtt, utána párokra bomlanak, és párzani kezdenek. Általában elhagyatott varjúfészkekbe teszik tojásaikat, ezeket kb. 28 nap alatt ki is költik. A fiókák a fészekben maradnak, és a szülők etetik őket. Az elemzés alatt álló fészekben négy fióka kelt ki, és mind egészségesnek tűnt. Hetekig hordták a szülők az eleséget a csöppségeknek, és szépen erősödtek. Ám a négy fióka szülei betegség áldozatai lettek, így a fiatal madarakat az önkéntesek befogták.

A tesztek során kiderült, hogy igencsak szívós fajról van szó. Meglepő módon minden fióka életben maradt, és hatalmas, megközelítőleg 100 cm-eres szárnyakat növesztettek. Ezek után kezdődött a tájékozódóképességük megfigyelése. Kezdetben a Roxfortból csak az Odúba küldtek levelet, azok hiba nélkül megérkezett. A hírvivő baglyok útvonalát pedig egy varázstérkép segítségével nyomon követték. A teszt sikeresnek bizonyult, így 1600-ra már 100 egyed szolgált a boszorkánypostákon, és az egyedek száma egyre csak nőtt! 

Baglyok szerepe napjainkban

Mára a baglyok ugyan kevesebb üzenetet kézbesítenek naponta, de szerepük igencsak fontos. A Roxfortba vezető utat ugyanis csak ők ismerik, és kizárólag ezek a madarak képesek a varázsvilág és a muglik világa között tájékozódni. Ha pl. valaki felad Budapesten egy levelet, és nem bízik abban, hogy a küldemény időben és épségben megérkezik a Roxfortba, béreljen fel egy baglyot! Vannak kifejezetten Bagolyposta pontok, melyekből olcsón lehet postát feladni, és még aggódnod sem kell, hogy esetleg a csomag elvész. A Bagolyposta nem csak levelek szállítására alkalmas, hanem képesek nagyobb tárgyakat is magukkal vinni.

A hosszas út után tollas barátaink az egyik toronyban kapnak szállást. Itt kalitkák helyett a tető gerendáin tudnak ücsörögni, és a keskeny ablakok éppen csak annyi fényt engednek be, amennyi szükséges a sötétben való tájékozódáshoz. Itt ugyanis elsődlegesen az a cél, hogy a madár pihenni tudjon, esetleg aludni. A baglyok egyébként nem alszanak sokat, ha megfelelő a hőmérséklet, akkor mindössze 3-4 óra alvás elegendő nekik. A madárházban megtalálható pár etető is, melyekbe magvakat szórnak, hogy még vadászniuk se kelljen. A vadászat ugyanis sok energiát vesz igénybe, és ez annyira kimerítheti az állatot, hogy akár két-három napot is pihentetni kell, hogy újra szolgálatba lehessen helyezni. 

Háziállatként tarthatunk-e baglyot?

Természetesen a mugli világban a bagoly tartása nem megengedett. A baglyok védett állatok, és mivel az etetésük igencsak komplikált, ezért nem is élnek sokáig fogságban. A boszorkányoknak is jól meg kell fontolniuk, belevágnak-e ennek a kényes állatnak a tartásába. Meg kell ugyanis barátkozni a ténnyel, hogy a baglyok nagy mozgásigénnyel rendelkeznek, így többször házon kívül töltik az estét. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a baglyok ragadozó madarak, és mint ragadozók, ők is nehezen szelídíthetőek. Ha mégis kézhez tudjuk szoktatni őket, akkor még egy dolog van, amivel jó, ha tisztában vagy. Ezek a madarak éjszakai életmódot élnek, tehát zajosak.  Amire szinte lehetetlen ránevelni őket, az a szobatisztaság, tehát akkor, és ott végzik el a dolgukat, ahol épp rájuk jön. A ketrecet, ha lehet, naponta takarítsuk, különben a köpet és az ürülék megfertőzheti a madarat, és ez az állat elhullásához vezethet. Tehát csak javasolni tudom: a természetben szemléld a baglyokat, ne pedig a szobádban!

 Írta: April Starr, Solaris