Óriások lépcsője

Idén tavasszal volt szerencsém meglátogatni a zsámbéki medencében lévő Óriások lépcsőjét. Ha a

Roxfort területén lenne, azt gondolnám, itt tényleg óriások közlekedtek. A valóság azonban egészen

más.

Az Óriások lépcsőjének kialakulása

A különleges mészkőképződmény története évezredekre nyúlik vissza, mikor még a kontinensek egy

nagy szárazföldi területnek számítottak. Ez volt a Pangea, amelyet körbeölelt a Thetys tenger. A jura

kor végén, mikor a szárazföldi lemezek elkezdtek szétválni, a Thétys beömlött néhány kontinensre.

Maga a sós víz kezdte el a köveket alakítani, és formálta meg évszázadok alatt az Óriások lépcsőjét is.

A lépcsők magasak, egy fok megközelíti az egy-másfél méteres magasságot is! Ha családdal mentek, a

gyerekeknek biztosan nagy élmény lesz a köveken ugrálni, mászkálni.

Mitől is olyan érdekes ez a képződmény?

Az ősidőkben a Thetysben mindenféle élőlény úszkált. Sokan tévesen azt hinnénk, hogy ezek a halak,

és lebegő moszatok nyomtalanul eltűntek. Ezeknek a lenyomata mind a mai napig megtalálható a

kövekben, bár hozzátenném, szabad szemmel elég nehéz kivenni őket. Ezek a megkövült

maradványok legtöbbször csigák, vagy kagylók.

Az Óriások lépcsőjének megközelítése

A csapattal a zsámbéki romtemplomtól indultunk, és a Szent Norbert tanösvényen át mentünk fel a

Nyakas – tetőre vezető útig. A tanösvény végén egy kereszt várt minket, amely előtt jobbra kellett

fordulni a Hullám- erdő irányába. A név találó, hiszen a fenyvesek között hullámzó ösvény vezet,

egészen az elhagyatott kőbányáig. Innen a sárga sávú jelzést követve bementünk egy tölgyesekkel

szegélyezett földútra. Az út egyébként elég keveset emelkedik szintben, ezért kényelmesen végig-

járható akár idősebbként, akár gyerekekkel. Az Óriások lépcsőjéhez vezető út erről az ösvényről

nyílik, és ez vezet el egészen a lépcső aljáig. Ami számomra megdöbbentő, hogy itt régebben az

Anyácskapusztán lakók jártak át Tökre, mert azért túrázóként is kihívást jelent fellépni a magas

kövekre.

A csapattal megálltunk egy rövid ebédszünetre, aztán a töki pincesor felé vettük az irányt. Az Óriások

lépcsőjétől gyakorlatilag lejt az út, és hamarosan kibukkanunk a présházak között. A szőlőültetvények

sűrűn vannak ültetve a domboldalon, elég megkapó látvány. Az ösvény mellett húzódó lehullott

tűlevélavarban a magyar kikericsek ontották a virágjukat, és gyíkok rohangásztak szanaszét a lépteink

zaja elől.

Az úti beszámolót April Starr írta.