Herbert Turpin: Egy véres száj, érző szív

Az idei utolsó előtti cikkemben egy regényesebb jellegű könyvet hoztam nektek. A kötet még az 1970-es évek közepén jelent meg először, így talán többen is találkoztatok már vele – mást nem a könyvesboltok polcain.

Herbert Turpint felnőttként, egy nyaralása során harapott meg egy helyi vérfarkas. Ezután nagyon sokáig nem találta a helyét, munkahelyéről elbocsátották, lesüllyedt az élete. Jó 20 évébe telt, míg talált magának egy párt, aki nemcsak a szörnyet látta benne, bár dolgozni élete végéig nem tudott már. Ezt az utat lehet végig követni a memoárjában.

Az elején összefoglalja honnan jött, milyen eredményekkel végzett a Roxfortban, majd milyen sikereket ért el gyógyítóként a munkájában. Egy kiegyensúlyozott, boldog képet fest le, amit a következő fejezet alatt történtek egyik pillanatról a másikra szétromboltak.

Legjobb emlékei szerint írja le a nyaralás alatt történteket, majd alaposan részletezi, milyen módszereket vetett be, hogy eltitkolja kórját a munkahelyén. Sajnos azonban a 2. teliholdkor már rájöttek, hogy vérfarkas lett belőle, így azonnal kirúgták. Egy-két napon belül nyilvánosságra került a dolog, így nem tudott semmit tenni. Bárhova jelentkezett munkára, mindenhonnan azonnal elküldték. Munka nélkül pedig lezüllött, nem tudott megélni, és koldussá vált.

Azt azonban, hogy milyen volt Herbert személyisége, senki nem vette figyelembe. Hosszan kifejti, hogy a korábbi eredményeit egy csapásra elfelejtették az emberek a vérfarkassá válása után. Gyógyítóként dolgozott, és fiatal korához képest, egész hamar nevet szerzett magának. Jó szakember volt, aki mindenkihez emberségesen, kedvesen, segítőkészen állt hozzá. Koldulása során sem erőszakoskodott senkivel, csendben elvolt, és így kéregetett.

Ezekben az időkben kezdett verseket írni, amiket egy idő után álnéven sikerült kiadatnia. Ezzel szerzett némi keresetet, így valamennyire könnyebben tudott megélni. A kötetbe csatolt néhány verset, melyekből kijön, hogy milyen volt igazán az ő személyisége. Egy, a férfiak körében ritka, érzékeny lelkű fiatalt lehet megismerni.

Verseinek köszönhette, hogy megismerte feleségét, amiről szintén hosszabban ír. Kifejti, mennyire félt ismerkedni, és bár a hölgy kedvesen állt hozzá, mégsem mert közeledni. A hölgy viszont megértette, milyen lehet Herbertnek, mint kiderül, van egy másik vérfarkas rokona.

Innentől kezdve kicsit összecsapottabb a mű, viszont még mindig érdekes. Házasságuk után egy fiuk és egy lányuk született, akik végig támogatták apjukat. Kialakítottak egy biztonságos életet, amellett is, hogy Herbert minden egyes alkalommal fogyasztott farkasölőfű főzetet. A varázsló társadalom továbbra is rossz szemmel nézte a kapcsolatukat, a gyermekeknek is meg kellett küzdeni előítéletekkel, de mindent egybe vetve egyenesbe jött az életük.

Számomra kifejezetten szívszorító volt olvasni a memoárt, tudva, hogy nem sokat változott az idők során a helyzet. Minden vérfarkast megbélyegeznek, pedig köztük is lehetnek jó emberek. A farkasölőfű főzet elterjedése ugyan némileg változtatott a helyzeten, viszont még mindig sokaknak nem elérhető, így nem történt nagyobb változás ebben a helyzetben.

Írta: Júlia Snape, Solaris