Klasszikus Tolkien

Talán páran tudjátok, hogy van a könyves világomban egy, a Harry Potternél is nagyobb szerelem. Ez pedig nem más, mint a J. R. R. Tolkien által felépített világ, ami az író szándéka szerint az ismert világ előtti angol (és egyúttal az európai) történelemről szólna. Áradozhatnék itt róla, de mindenről csak azt tudnám írni, hogy mennyire szeretem, mennyire sajnálom, vagy örülök az adott dolognak. Ez nekem egy teljes egészében tökéletes világ, amit ki lehet egészíteni fanficekkel vagy azokban módosítani pár dolgot, de az eredeti a tökéletes! Az áradozás helyett azonban inkább egy részletesebb bemutatóval készültem nektek.

Ezúttal tehát egy másik nagy univerzum két fontos könyvét hoztam nektek, amit valószínűleg többetek is ismer. J. R. R. Tolkien egy brit író, aki részt vett az első világháború harcaiban. Utána egyetemi tanárként Oxfordban majd íróként dolgozott. Elsősorban nyelvésznek tartotta magát, de emellett filológus, festő és költő is volt.

Egy egyetemi dolgozat hátoldalára kezdte írni A hobbit című művét, amit aztán elsőként jelentetett meg a kiadója. Ebben Zsákos Bilbónak a kalandjait lehet olvasni, akit 13 törp kért fel arra, hogy segítsen nekik visszaszerezni az otthonukat, amit egy sárkány, Smaug évekkel azelőtt elfoglalt. Habár a törp egy harcos nép, szükségük van valakire, aki el tudja csenni az aranyakat, halkan jár, erre pedig tökéletes nekik Bilbó.

Ez tulajdonképpen egy gyerekeknek szánt mesének indult, így eszerint is kell olvasni. Nem annyira ijesztő, nincsenek benne megbotránkoztató témák, egyszerű mese. Első változatában még az a bizonyos gyűrű sem szerepelt benne, de ennek bővítésével is megmaradt annak, aminek az író szánta: gyerekei meséjének.

A kiadója ezután folytatást kért tőle, így született meg a Gyűrűk Ura. Tolkien inkább egy másik művét szerette volna kiadatni, azonban azt a kiadó nem tartotta elég érdekesnek, így a hobbitok kalandjairól szeretett volna még megjelentetni könyveket. Az író azonban „kijátszotta”, és úgy írta meg a folytatást, hogy a kiadhatatlannak minősített könyvéhez is kapcsolódjon. Emiatt sok régmúltú történetre van utalás a Gyűrűk Urában, és ehhez volt szükség a Hobbit kiegészítésére is.

A Gyűrűk Ura évtizedekkel a Hobbit után játszódik, így már a legtöbb szereplő is más. Kiderül, hogy Bilbó gyűrűje a gonosz Sauroné volt, aki vissza szeretné azt szerezni, hogy hatalma alá vonja az egész ismert világot, vagyis Középföldét. Ennek megakadályozása érdekében Zsákos Frodó, aki megörökölte a Gyűrűt, elindul, hogy biztonságba helyezze azt a halhatatlan népnél, a tündéknél. 

Ez már egy jóval komolyabb, hosszadalmasabb és bonyolultabb utazás, ami már elsősorban az idősebbeknek íródott. A műfajában is érezni a változást, illetve a múlt részletei miatt is, mivel az általa már kidolgozott világ van a leírtak mögött.

Az univerzum főbb szereplői a hobbitok, tündék, törpök (nem törpék!), mágusok (más néven istarok), emberek, orkok. Rajtuk kívül még vannak sárkányok, wargok (farkas szerű állatok), nazgulok (szellemek, lidércek) és egyéb nép-, fajcsoportok. Az emberek és a mágusok talán nem szorulnak magyarázatra, de a többi népről máshol nem igazán olvashattok – vagy ha igen, akkor sem olyan formában, mint Tolkien-nál. A törpök még ismertek lehetnek, azonban eltérnek a legtöbb más megjelenéstől (ezért sem törpék). Közepes magasságúak, szívós, erős nép, akik Középfölde barlangjaiban élnek, és bányászkodással foglalkoztak. Náluk még a legtöbb nő is szakállt visel.

A hobbitokat más néven aprónépnek is lehetne nevezni, mivel kis termetűek; nagy szó, hogy egy, a könyvek ideje előtt élt, hobbit, olyan magas volt, hogy meg tudott ülni egy rendes lovat is! Szőrös lábúak, ezért nem hordanak cipőt, és hobbit üregekben, dombokba vájt házakban laknak. A Megyének nevezett területen élnek, ahol földműveléssel, állatokkal foglalkoznak. Nem törődnek azzal, hogy a Megyén kívül mi van a világban, helyette inkább a családfájukat vezetgetik (hogy tudják ki hányad fokon milyen rokon). Legnagyobb táv, amit megtesznek, a közeli emberek által is lakott település: Brí, azonban oda is csak kevesen merészkednek. Ennél messzebb nem utaznak, és nem is szólnak bele a „nagyok” dolgába…

A tündék ezzel szemben nagyon is a nagyok dolgával foglalkoznak; a halhatatlan nép őrzi Középfölde nyugalmát, békéjét. Magasak, és igen szépek, akik egy bizonyos kor után sosem öregednek. Halhatatlanságuk miatt sokan éltek már Sauron uralma idején is, sőt akár az előző korokban (mindkét könyv a Harmad korban játszódik) is. Őket is meg lehet ölni, a korok csatáiban   haltak is meg tündék. Amennyiben el akarják hagyni Középföldét, úgy el kell menniük a Révbe (ami a Megyén túl van), ahonnan ősi otthonukba, Valinorba tudnak elhajózni. Onnan viszont többet nem térnek vissza. Emellett rendelkeznek a jövőbe látás képességével.

Az orkok a világ legnépesebb gonosz teremtményei. Eredetileg ők is tündék voltak, azonban sötét mágiával váltak azzá az ocsmány lénnyé, amit így neveznek. Épp ezért kisebbek mint a tündék, nagyjából az emberekkel lehetnek egy méretűek. Nem szeretik a napfényt, ezért sokszor éjjel támadnak, de egyes fajtájuknak (uruk-hai) még ez sem akadály. Legtöbbjük Sauront szolgálja, és az ő parancsait követi, őt tartják az uruknak.

A történetben külön tünde-, törp- és hobbit nyelv, illetve sötét (ork) beszéd is található. Ezek rendelkeznek nyelvtannal, szókincs gyűjteménnyel, saját írásképpel stb. Tanulhatóra leginkább a két tünde nyelv (sindarin, quenya) van kidolgozva, azonban természetesen nincs közösség, ahol ezt használni lehetne. Tolkien viszont nyelvész volt, így ezekre a nyelvekre építette a műveit, ezeknek adott „történelmi” hátteret.

Emellett részletes térképekkel is találkozunk a könyvekben. Több közeli-távolabbi térképet is rajzolt hozzá az író. Jelölte rajtuk az adott tájegység nevét, a hegységeket, erdőket, illetve a vizeket is. Településekből csak a főbbek szerepelnek rajtuk, de csak a jó oldalról. A sötét oldal szereplői általánosan mind Mordorban élnek, így nekik csak ez az egy „lakhely” van feltüntetve.

A következő cikkemben folytatni fogom Tolkien világának bemutatását, a kevésbé ismert, kevesebbek által olvasott könyveken keresztül. Megismerkedünk majd az Első és a Másodkor történeteivel, helyszíneivel, így mélyebben beleássuk magunkat ebbe az univerzumba.

Írta: Júlia Snape, Solaris