(Névnap: április 24.)
A források szerint a római hadsereg magas rangú tisztje
Kappadóciából származott. 305-ben mártírhalált szenvedett Diokletian idejében.
Már az 5. században úgy tisztelték Szent Györgyöt, mint a keresztény bátorság
jelképét. Tiszteletére számtalan templomot építettek. A görög-katolikus egyház
a „katonaszentek” közé sorolja, és „vasszentnek” nevezi, mivel oly sok kínt
szenvedett el. Szent György életéről sok legenda született. A legismertebb
közülük, mely egy sárkánnyal vívott harcról szól, csupán a 11-12. században
keletkezett, főleg a keresztes lovagok körében volt népszerű, egészen a 19.
századig.
Élt egy tóban, Líbia Silena nevű városának kapui előtt egy
rettenetes sárkány. Ha éhes volt, egészen a városfalig hatolt, és mérgező
leheletével úgy megrontotta a levegőt, hogy sokan belehaltak. (Véleményen
szerint a legnagyobb, legrettegettebb sárkány típus lehetett a fekete sárkány)
A lakók úgy döntöttek, hogy minden nap kétszáz bárányt tesznek a tó mellé, hogy
e csapást megszűntessék. Amikor alig volt már bárány a környéken, azon
tanakodtak, hogyan lakassák jól a szörnyeteget. Végül megegyeztek abban, hogy minden
nap bárány helyett egy embert áldoznak föl. Sorsot húzva döntik majd el, hogy
férfi vagy nő, szegény vagy gazdag legyen-e az áldozat. Egyik nap a király
lányára került a sor. A király keservében kegyelemért esedezett a népéhez.
Aranyat, ezüstöt, fele királyságát ígérte, ha megkímélik lányát. Erre mérgesen
így szólt a nép a királyhoz: „Oly sok gyermekeinket veszítettük el, te pedig
megtartanád lányodat?” Még azzal is fenyegetőztek, hogy megostromolják a várat,
és erőszakkal viszik el a királylányt. Amikor a király észrevette, hogy népe
komolyan beszél, nyolc nap haladékot kért, hogy lányától búcsút vehessen. Ez a
kívánsága teljesülhetett.
A nyolcadik nap reggelén összegyűltek a városlakók, és a
lány átadását követelték. A királylány sírva elköszönt szüleitől, és királyi
öltözetben, egyedül ment el a tóhoz. Ott leült egy kőre, sírva, keseregve várta
a sárkány érkezését. Éppen arra lovagolt Szent György, és meghallotta a
kesergést, leszállt a lóról, odament a lányhoz és megkérdezte, miért
búslakodik. A lány így felelt: „Nemes lovag, menekülj erről az átkozott
helyről, különben velem halsz, mert mindjárt jön a sárkány, hogy megegyen!”
Azonban György így válaszolt: „Bízzál bennem, és én Merlin nevében
megsegítelek.”
Miközben még egymással beszélgettek, sziszegve előkúszott a
sárkány a vízből. György ekkor fölpattant a lovára, elővette pálcáját, és
bátran vágtatott a szörnyeteg felé. Pálcájával úgy megsebesítette a sárkányt,
hogy az földre hullott. A királylányhoz pedig így szólt: „Vesd le övedet és
kösd az állat nyakára. Szelíden fog követni téged.” Amikor a város lakói
meglátták a szüzet és a sárkányt, rémületükben felkiáltottak és menekülni
akartak. Azonban György ezt mondta: „Ne féljetek, mert Merlin mester küldött
engem hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket a sárkánytól.” A király arannyal
és ezüsttel akarta elhalmozta Györgyöt, aki azonban mindent szétosztott a
szegények között. "Királyom nekem a mugli pénz nem becses dolog, a
legendám ennél fontosabb."
Szent György Merlin egyik kisdiákja volt, aki, vizsgáján kék
mágiával szelídített meg egy fekete sárkányt. Köztudottan a fekete sárkányokat
csak nagyon erős mágiával bíró varázsló /boszorkány képes megszelídíteni.
Sajnos a muglik nem nemes célra használták a lényt,
elpusztították ezt a ritka gyönyörűséges egyedet. Sajnos a legenda rosszul
terjedt el, Szent György nem ölt sárkányt.
Szent György szelleméhez általában átkok, nehéz helyzetek,
lelki vívódások, háborús veszélyek és szerencsétlenségek, sárkányok esetén
könyörögnek hozzá. Számos lovagi rend, ország, város, valamint a cserkészek,
parasztok, lovak és háziállatok védőszentje. A művészek, pintérek,
puskaművesek, lovaglók, nyergesek, katonák és fegyverkovácsok is mint
segítőjüket tisztelik Szent Györgyöt.
Írta: Csíkos Vanessza, Caminus
0 comments:
Megjegyzés küldése