A rózsa

A rózsa bölcsesség szimbóluma.

Az északi féltekén honos, tüskés cserje, illatos, nagy virágzatáért termesztett ősi kultúrnövény. Alapvetően női szimbólum; egyaránt jelképezhet az égi és a földi szférával, a halállal és az élettel kapcsolatos fogalmakat. Általában a szemérmesség, a szépség, a vágy, a szerelem, valamint az élet, a teljesség szimbóluma. Szirmainak száma szerint többfélét jelenthet. A négyszirmú rózsa a négy elemből álló kozmoszra utal, míg az ötszirmú a mikrokozmoszra , a hatszirmú a makrokozmoszra.

• Kínában és Indiában azonosítják a lótusszal, a világ misztikus középpontjával. Az indiaiak szerint a szépség, a befejezett tökéletesség, a lélek, a szív, a szerelem jelképe.

• A görög-római mitológiában Éósz/Aurorához, a hajnalpír „rózsaujjú” istennőjéhez, Hélioszhoz, a napistenhez, és Dionüszoszhoz is kapcsolják. Aphrodité kedvesének, Adónisznak a véréből piros rózsák sarjadtak.

A hellenisztikus hagyományban Aphrodité/Venus, a tavasz, az örök ifjúság, a szépség és a szerelem istennője, valamint a Khariszok/Gráciák virága.

A római temetőkben rózsaszirmokat hintettek a sírra, s ez az örök tavaszra, az örökkévalóságra utalt; valószínűleg a római császárok rózsakoszorúja is ezt idézi. Ennek bizonysága a római halottak napja, a májusban, Venus havában, rózsavirágzáskor tartott ünnep, a Rosalia neve is.

A vadrózsa kör alapon álló öt levelét az Arisztotelész által feltételezett öt elemmel azonosították, így az öt szirom az azonos időszakaszok változatlan ismétlődése, a körforgás, az állandó visszatérés, a földi örökkévalóság jelképe lett.

Apuleius Az aranyszamár c. regénye szerint a rózsa a római kori Ízisz- és Ozirisz-kultusz misztériumaiban is szerepet játszott.

• A muszlim misztikában a rózsakert a szemlélődés helyszíne, a rózsa pedig a regeneráció és az isteni tudás, a kozmikus erő jelképe. A teljes rózsa a Nap pompájához hasonlít, levélkéi pedig a Holdat ábrázolják.

• A zsidó hagyomány szerint az élet fájáról származik, és szirmai a természet végtelen változatosságának harmóniáját fejezik ki. Az isteni kinyilatkoztatás egyik jelképe az égő csipkebokor. A Bibliában az Isten törvényei szerint élő ember boldogsága hasonlatos a rózsa virulásához . A Paradicsom is rózsakert, a misztikus egyesülés helye.

• A kereszténység fontos növényi szimbóluma. A középkorban Szűz Mária volt a rosa mystica, a tüske nélküli (pünkösdi) rózsa, vagyis az a virág, amely megőrizte eredeti, paradicsombeli ártatlan – tövis/tüske nélküli – állapotát (rosa preciosa).

A Mária-imádságoknál használatos rózsafüzér eredetileg összepréselt rózsaszirmokból készült. A rózsáknak csak az ember bűnbeesése óta nőtt tüskéjük, s Mária a szeplőtelen fogantatás révén mentesül az eredendő bűn alól. Emiatt gyakoriak a rózsakertben ülő, kezében rózsát tartó, vagy csipke-, ill. rózsabokor mellett látható Mária ábrázolásai, pl. Stephan Lochner: Szűz Mária a rózsalugasban.

 A csipke- vagy rózsabokrot gyakran Mária zöld növénymintás trónusa helyettesíti, ahol a levelek közt ötszirmú rózsák és liliomok láthatók.

 Hubert és Jan van Eyck genti oltára Máriát koronával ábrázolja, amelyet körben, egymással váltakozva piros rózsa és fehér liliom díszít.

A középkor Mária-kultuszával kapcsolatos a gótikus katedrálisok nyugati, a szentéllyel szemközti falán a rózsaablak, amelynek közepén gyakran Mária látható Jézussal (pl. a chartres-i Notre-Dame-székesegyház északi kereszthajójának rózsaablaka). Árpád-házi Szt. Erzsébet legendájában a piros rózsává változó kenyerek a szeretetet, a részvétet jelképezik, akárcsak a rózsákkal körülvett feszület Szt. Erzsébet ágyán, a beteg ember helyén.

A piros/vörös rózsa Clairvaux-i Szt. Bernát szerint a szenvedés és a mártíromság szimbóluma, a női mártír szentek gyakori attribútuma (pl. Szt. Dorottyáé; a mártírnők menete) A vörös rózsát Krisztus stigmáival is összefüggésbe hozták. öt piros rózsa a keresztet jelképezi, s a megváltásra, a feltámadásra, a halhatatlanságra utal. A vörös rózsakoszorú a keresztényüldözés korában elhunyt mártírokat, a fehér koszorú pedig a jó cselekedeteik által békében győzedelmeskedőket jelzi. A fehér rózsa többnyire az ártatlanságot, a bájt, a lelki kitárulkozást fejezi ki.

Luther szimbólum :

• Dante a Paradicsomban a mennyet egy fehér, arany közepű égi rózsában pillantja meg, amelyből isteni fény árad: középen a Szűz trónol, a szirmokon pedig szentek ülnek. Az arany rózsa a Megváltó Krisztus jelképe, a teljesség, a tökéletesség, valamint az egyházi, vallási öröm; Nagy Szt. Gergely óta a pápa és a pápai kegyelem emblémája. A kereszt közepére rajzolt rózsa a mindenség középpontját jelenti, hiszen a rózsa a mindenség teljessége, Krisztus szíve, lelkének lenyomata. Az ún. Luther-rózsa Luther címere, amelyen egy ötszirmú rózsán szív, és egy abból kinövő kereszt látható. Jelmondata: „Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve.”

• A rózsakeresztes rend jelvényén a sötét kereszt közepén lévő világos rózsa is Krisztus szívére, a világegyetemből áradó isteni fényre utal.

• Az alkímiában a hétszirmú rózsa a hét fém. A fehér rózsa az őskő, a bölcsek köve, az érintetlen szellemi alkotás célja. A piros rózsa a Nagy Mű célja.

• A világi hagyományban a vörös rózsa elsősorban a szerelem és az érzékiség kifejezője. A XIII. sz.-i Rózsaregényben a gyönyörök kertjének piros rózsája a szerelmi hódítás célpontjára, a hölgyre utal; vulva-szimbólum. Ilyen értelemben szerepel Gentil-Bernard egy versében is: „Virágország királyi hölgye, / siess kitárni kelyhedet” . Botticelli Vénusz születése c. képén az antikvitás hagyományainak megfelelően a szépség és szerelem istennőjét övezik a rózsák.

Írta: Csíkos Vanessza, Caminus