Mike professzort először diák korában ismertem meg, aztán a mugli életben is sikerült találkoznunk. Magával ragadó személyisége mindenkit elvarázsolt a Gráciában, ezért is öröm a mai napig, hogy Velünk van és immár a professzori csapatot erősíti.
Interjúnkat a Grácia Roxfort birtokán sétálva készült. Olvassák szeretettel.
Amy: Bár már régen volt, de vissza tudsz emlékezni az első Gráciás évedre?
Mike: A regisztrációra, azaz a mágia kapujának feltárására tisztán emlékszem. A gimnázium elkezdése előtti nyáron, azaz 2012-ben találtam rá az oldalra. Először nem voltam biztos benne, hogy működik-e még az oldal, de nagyon megörültem, mikor másnap megkaptam az iskolai baglyom. Az első tanévet, csak úgy, mint az összes többit, nagyon élveztem, és próbáltam belőle a legtöbbet kihozni. Büszke is voltam teljesítményemre, hiszen hosszú idő után az Arcanus lett a győztes a házkupán.
Amy: Szerinted jól döntött a süveg, amikor beosztott?
Mike: Igen is, meg nem is. Úgy gondolom, hogy az akkori személyiségemhez az Arcanus büszke háza illett a legjobban. Annak külön örültem és most is örülök, hogy Vanessa professzor keze alatt teltek éveim az iskolában, hiszen Ő mindig ösztönzött minket a jobb eredmények elérésére. Viszont az évek során csak úgy mint én, a személyiségem is sokat fejlődött. Míg régen zárkózott voltam, ma már annál inkább igénylem az emberi társaságot, így el tudnám képzelni magam a Caminusban vagy a Solarisban is.
Amy: Milyen közösségi tevékenységeid voltak diák korodban?
Mike: Mint említettem, diákéveimből próbáltam kihozni a legtöbbet, így a közösségi életben is aktívkodtam. Cikkeket írtam a Szombati Boszorkányba, pályázatokon indultam és persze párbajszakköröztem is.
Amy: Hogyan érezted magad szinte egyetlen férfiúként a suliban? Volt másik fiú társaságod/barátod a gráciában?
Mike: Sose éreztem, hogy fiúként kívülálló lennék az iskolában. Fiú társaságom néha volt, néha nem, de az egyik háztársam mindenért kárpótolt. Anne Bell szintén Arcanusos volt és rengeteg kalandban vettünk részt diákéveink alatt. Közösen gyakoroltunk az órákra, egymást segítve körmöltük a pergameneket és a való életben sem múlt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna. Miss Bell egyébként az iskola befejezése óta rengeteget utazik, felfedezi a varázsvilágot, de amint eljön az ideje, szeretne egy kávézót nyitni az Abszol úton.
Amy: Aztán jött egy sikeres RAVASZ vizsga és a következő tanévben a professzorok táborát erősítetted a Gráciában. Mit éreztél, amikor eljutottál idáig?
Mike: Nagyon büszke voltam, úgy éreztem, hogy eljutottam annak a bizonyos létrának a csúcsára! Kemény munka állt mögötte, de a rengeteg megírt házi feladat és sikeresen teljesített vizsga meghozta gyümölcsét. Boldog vagyok, hogy már lassan 3 éve a professzorok csapatát erősítem. Örömmel állítom össze az órákat, és még nagyobb örömmel olvasom a szépen megfogalmazott beadandókat.
Amy: A mugli életedről mit szabad tudni? Mit csinálsz "főállásban" és a szabadidődben?
Mike: A mugli életben Balog Zsolt Patrik néven futok, és 19 éves vagyok. Jelenleg „főállású” hallgató vagyok, a Szegedi Tudományegyetemen tanulok. A nyári szünidőre visszaköltöztem Békéscsabára, ahol nagyon jól érezem magam. Ez egyébként engem is meglep, hiszen, mikor itt laktam, alig vártam, hogy elköltözhessek Szegedre, de mindig jó érzés hazajönni. Jelenleg két helyen is diákmunkázok, egy munkaközvetítő cégnél vagyok HR asszisztens pozícióban, mellette pedig egy helyi ruhaüzletben kasszázok. Szabadidőmben szívesen olvasok, bicikli túrákra járok, vagy épp a barátaimmal vagyok.
Amy: Vannak rövidebb vagy hosszabb távú mugli- és boszorkány terveid?
Mike: Rövidtávú célom mindenképp az, hogy minél több helyre eljussak a szabadidőmben, akár belföldön, akár külföldön. Nagy álmom volt eljutni Lengyelországba, és úgy néz ki, hogy nyár végére sikerül is eljutnom Krakkóba. A következő úti célom London vagy Párizs lesz. ☺
Már általános iskola óta szeretnék tanár lenni, így mindenképp az a célom, hogy az egyetem elvégzése után angol nyelvet illetve mozgóképelemzést (média) taníthassak egy gimnáziumban. Pár évre szívesen visszamennék a régi középiskolámba, mert életem legszebb négy évét töltöttem falai között, de a felnőtt életemet a fővárosban képzelem el.
írta: Amy Professzor
0 comments:
Megjegyzés küldése