Regék és mondák

Ezúttal egy könyv sorozatot hozok nektek, ráadásul olyat, amit még a muglik is ismernek. Ez pedig nem más, mint a Regék és mondák sorozat, ami jelenleg 13 kötetnél tart.

A varázs társadalom számára mindig is fontos volt a múlt, a hagyományok őrzése. Emiatt vállalkoztak páran, hogy ezeket szépen összegyűjtik, és a megfelelő népekre lebontva egy-egy kötetbe rendezik őket. Felkeresték a Mágiaügyi Minisztériumot, és támogatást kértek egy nagy, világ körüli útra, hogy céljukat könnyebben megvalósítsák.

Miután a Minisztérium támogatta őket, elkezdtek utazni. Felvették az adott ország Minisztériumaival a kapcsolatot, és segítséget kértek tőlük. Számtalan beszélgetést lefolytattak, hogy megismerjék az adott hely mondáit. Utána ezeket egy kötetbe szerkesztették, kiadatták, és tovább mentek a következő helyre.

A 7. kötet után jöttek rá, hogy a muglik számára is érdekesek lehetnek ezek a történetek. Tartottak hát egy hosszabb szünetet, és elkezdték átdolgozni a már kiadott könyveket. Kivettek belőlük minden olyan történetet, ami erősen mágiára utalt, és minden kezdetleges varázslattal kapcsolatos utalást.

Ezek után, hogy lehet, hogy a kötetek így is tartalmaznak utalásokat a mágiára? Úgy, hogy feltűnő lett volna, ha mindent kivesznek. Épp ezért meghagytak bennük kisebb varázslatokat, amiket szertartásokkal próbáltak elrejteni.

Nah, de számunkra, akik a varázsvilág tagjai vagyunk, eredetiben olvashatóak a kötetek. Számtalan varázslat alapjait megtaláljuk egy vagy akár több kötetben is. Néha ezek eltérően jelennek meg, és sokszor nem is tudunk rájönni, hogy melyik igéről is van pontosan szó. Több történetnek is egy-egy mágikus megoldása van. Számtalanban igazsághoz is a varázslat által jutottak el. Több szertartás, csata során is alkalmazták ezeket az erőket.

Az egyiptomi halotti szertatások mind rendelkeztek mágiával, amit ők az isteneiktől eredeztettek. Szerintük minden varázsló, boszorkány azért született a világra, hogy élete első napjától valamelyik istent szolgálja. Hasonló gondolatuk voltak a görögöknek, nálunk viszont a tanulás útján derült ki, hogy melyik istent kell szolgálniuk. Hitük szerint ugyanis a tanulásuk egy adott pontján mind találkoznak azzal az istennel, akit követniük kell, és akinek a szolgálatába kell álljanak. Ezt egy az egyben átvették a rómaiak is. A germán mondákban az istenektől kapott ajándéknak tartják a mágiát, azonban használatát már nem kötik a felsőbb erőkhöz. A japán és kínai regékben a mágusok tulajdonképpen bábok, akiknek nincsenek saját gondolataik, minden cselekedetüket más határozza meg. A varázsló asszonyok viszont rendelkeznek önálló gondolatokkal, amivel szebb világot teremtenek.

Írta: Júlia Snape, Solaris