Pages

2024. október 10., csütörtök

Egy védett faj nyomában – álcserepesteknősök

Egy újabb áldozata a növekvő turizmusnak, és a klímaváltozásnak… sajnos, egyre nagyobb mértékben pusztul egy olyan faj, ami a 20. században még hatalmas populációval rendelkezett. 

Álcserepesteknősökről általában 

Ennek a kétéltűnek a súlya a kifejlett példányoknál, nem ritka, hogy eléri az 500 kg-ot. Főleg szubtrópusi és mediterrán tengerek melegebb részeit kedveli. Így az Adriai –tengerben, a Földközi – tengerben, és a Vörös –tengerben is megtalálható. Nevét onnan kapta, hogy hátán a szarupikkelyek nem fedik le teljesen egymást. További érdekesség, hogy a vízi teknős fajok úszva akár elérhetik a 30 km/h-t. A nőstények a tojásokat áprilistól júniusig rakják le. Egy fészekaljban nem ritka, hogy tíz tojás is van. Ilyenkor a költőhelyek körzetét lezárják, ugyanis ha egy tojás is megsérül a fészekben, a többi tojás sem kel ki a bioszféra felborulása miatt. Emiatt bizonyos országokban, mint pl. Cipruson, Kephalonián, és Zakinthoson önkéntes csapatok segítik a tojások begyűjtését. A tojásokat egy keltetőbe viszik, ezzel megakadályozva a turisták és a természetes ragadozók által okozott károkat.


A teknősök ellenségei 

Mint már említettem, a növekvő turizmus, és a klímaváltozás az álcserepes teknős egyre csökkenő példányszámának. A megnövekedett turizmus és a klímaváltozás a tengervíz minőségét rontja olyan mértékben, hogy a menedékként szolgáló vízinövények és az apróbb halak elpusztulnak. Meglepő tény, hogy a Covid-lezárások idején a természetes élőhelyük körülményei javultak, és ez jót tett az álcserepes teknős állomány növekedésének. 

Az emberek mellett természetesen vannak természetes ragadozók is. A fiatal kori halálozás a leggyakoribb, hiszen akkor még a páncélzat lágy. A madarak a magasba repülnek a teknőssel, és leejtik őket a kövekre. Így a páncél megtörik, és a ragadozó madár számára kész az ebéd. A nagyobb teknősöket, amelyek már a vízben úsznak, viszont a cápafélék vadásszák. 

Mi történik a kikelést követő pár órában? 

A keltetőben a tojások hőmérsékletét folyamatosan monitorozzák, és mikor a tojás eléri a kikelési hőmérsékletet, a tengerpartra viszik. A kis teknősök általában az éjszaka közepén kelnek ki, és a holdfényt követve egyből a tengerbe mennek. Ezek után igyekeznek minél mélyebbre merülni, hogy a vízi madarak ne érjék már el őket, és eltűnnek a korall mezők között. 

Mi diákként mit tehetünk a faj megmentéséért? 

Első sorban fontos, hogy a fészekrakási időszakban kerüljük a lezárt strandokat. Nem véletlenül van kitéve, hogy belépni tilos. Bármennyire is vonzó teknőstojást fotózni, le kell győznünk a kíváncsiságunkat. 

Másrészt lehet csatlakozni önkéntes szervezetekhez, akik a tojások begyűjtéséért felelősek. Én buzdítanék épp ezért mindenkit, hogy jelentkezzen az LLG professzoránál! A tanári kar biztos szívesen segít eljutni az ilyen szervezetekhez. 

És végső soron, lehet támogatni anyagilag is a WWF szervezetet, akik az álcserepes teknősök mellett számos más faj megóvásáért is felelősek. 

Írta: April Starr, Solaris

0 comments:

Megjegyzés küldése