A vakvezető kutyák

Kedves Olvasók! 

Mai cikkemben a vakvezető kutyákról fogok mesélni. Mint előző cikkemben említettem, egy vakvezető kutya kiképzése hosszan tartó, több hónapos folyamat. Magyarországon két helyen képeznek vakvezető kutyát: Miskolcon a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában, és Budapesten (Csepelen) az MVGYOSZ (Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége) Vakvezetőkutya-kiképző Központjában. 

A XX. században hosszú évtizedekig a német juhász volt a népszerű fajta a vakvezetőkutyák között, de manapság már csak labradorokat képeznek erre a feladatra. Méretük és testfelépítésük alapján ők a legalkalmasabbak erre a feladatra. Természetesen a kifogástalan egészségi állapot és a megfelelő vérvonal is számít egy kiskutya kiválasztásánál. 

 A vakvezető kutyáknak világnapjuk is van ám! Minden évben április 4. szerdáján ünnepeljük ezeket a csodálatos négylábúakat. 

Magyarországon hivatalosan 1979 óta zajlik vakvezetőkutya-kiképzés. 2002-ig kizárólag az MVGYOSZ foglalkozott ezzel, azóta különböző alapítványok is próbálkoztak vele több-kevesebb sikerrel. 

Egy vakvezetőkutya nem csak a közlekedésben tud segíteni gazdájának, hanem érzelmileg is támasza lehet. Érzékenyíthet is, mivel az emberek többsége, ha meglát egy kutyát, valószínűleg szívesen odamegy beszélgetni a látássérült emberhez. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy nem szabad megsimogatni, amíg rajta van a hám, hiszen a kutya dolgozik és a simogatással/etetéssel elvonjuk a figyelmét, ami veszélyeztetheti akár a gazda, akár a kutya életét. Persze ha lekerül róla a hám, akkor ugyanolyan kutya lesz, mint a többi 😊 

Cikkem végén egy könyvet szeretnék ajánlani. 

Sheila Hocken Emma meg én című könyve egy gyengénlátó lányról szól, aki veleszületett szembetegsége miatt húsz éves korára teljesen megvakult. Ez mindannyiunk számára nehezen kezelhető tragédia lenne, ám Sheila erőt merített belőle. Dolgozott, sportolt, mint bármelyik látó ember. Így a tudatos lány jutalma, hogy találkozott Emmával, a játékos vakvezető labradorral. Megismerkedésük és életen át tartó barátságuk történetét írja le Sheila Hocken, a boldog feleség és családanya, aki az orvostudomány fejlődésének köszönhetően visszanyerte látását. Hocken Nottinghamben vakvezetőkutya kiképző iskolát nyitott, hogy sorstársainak is megadhassa az általa tapasztalt szabadságot, amit egy jól képzett vakvezető kutya adhat. 

Írta: Martha Wilson, Solaris