A revizorok olyan boszorkányok és varázslók, akiket senki
sem lát szívesen. Pedig ők sem csinálnak mást, csupán a munkájukat
végzik. Legtöbbjük még csak nem is ellenszenves, nem is rossz szándékú,
de mégis rajtuk csattan az ostor vége, már évek óta egy hamisan képzett
általános nézet miatt. Nem tagadom, valóban vannak “gonoszok” köztük, de
legtöbbjük jóindulatú és csak a munkájukat végzik.
A nyáron volt szerencsém találkozni pár ellenőrrel, munka időn kívül is és meglepő történeteket hallottam tőlük. “Rengeteg ember ellenségként kezel minket és nemegyszer fordult már elő az, hogy ránk támadtak vagy megátkoztak minket, csak azért mert az éves ellenőrzést végeztük. Pedig hidd el, én már akkor is megadom a jó minősítést, ha látom, hogy rendezett az üzlet.” - mesélte nekem az egyik ellenőrboszorkány, aki megkért, hogy nevét ne közöljem. “Velem előfordult már olyan is, hogy több óra is kiesett az emlékezetemből.
A nyáron volt szerencsém találkozni pár ellenőrrel, munka időn kívül is és meglepő történeteket hallottam tőlük. “Rengeteg ember ellenségként kezel minket és nemegyszer fordult már elő az, hogy ránk támadtak vagy megátkoztak minket, csak azért mert az éves ellenőrzést végeztük. Pedig hidd el, én már akkor is megadom a jó minősítést, ha látom, hogy rendezett az üzlet.” - mesélte nekem az egyik ellenőrboszorkány, aki megkért, hogy nevét ne közöljem. “Velem előfordult már olyan is, hogy több óra is kiesett az emlékezetemből.
Még emlékszem, hogy bementem az
egyik boltba, de utána már se kép, se hang. Majd egy kedves asszony
házában tértem már magamhoz, aki állította, hogy az utcán talált rám
eszméletlenül. Ráadásul a kukák mellett, na ez már tényleg túlzás…”
ecsetelte felháborodva egy másik ellenőr. Később azt is hozzátette, hogy
“Az egyik munkatársamat pedig pár hete megátkozták és még most a Szent
Mungóban kezelik súlyos személyiség zavarokkal. Sokan bántanak minket
minden ok nélkül, mint szavakkal, mint tettekkel és még ők csodálkoznak,
ha mi mogorvák, életkedvtelenek vagyunk és öregkorunkra már-már
szenilisekké válunk.” De természetesen van ellenpélda is: “Szerencsére
nem mindenki bánik rosszul velünk, ritkán, de tényleg nagyon ritkán
előfordul az is, hogy még teázni is meghínak minket vagy hogy ingyen
választhatunk valami apróságot a boltjukból, de ezeket a lehetőségeket
sajnos el kell utasítanunk, nem azért, mert bunkók vagyunk, hanem mert
tiltja a munkaleírásunk” - mesélte nekem Ms Elisabeth Brown aki szintén
ellenőrként dolgozik.
Szeretném tehát újra felhívni a tisztelt olvasók figyelmét arra, hogy ők sem csinálnak mást, minthogy a munkájukat végzik. Sok közülük nem is azért revizorok, mert élvezik ezt vagy mert mindig is ellenőrök akartak lenni, csupán azért, mert valamiből nekik is meg kell élniük valamiből. Hagyjuk hát őket dolgozni, tiszteljük őket, hogy még ezt a munkát is elvállalták és ne hátráltassuk őket, főleg ne ok nélkül.
Írta: Scarlett Collins
0 comments:
Megjegyzés küldése